Házasság felbontása

Válás közös megegyezéssel

Az úgynevezett közös megegyezéses válás esetén a házasság felbontására vezető okokat nem kell megnevezni, és elegendő csak arról nyilatkozni, hogy a házasélet véglegesen és helyrehozhatatlanul megromlott. Ezért kérik a felek a házasság felbontását.

A házasság felbontására irányuló eljárás írásbeli kérelem benyújtásával indul. A keresetlevelet bármely házastárs benyújthatja. A keresetlevél alapján a bíróság tárgyalást tűz ki. Az első tárgyalásra általában – a bíróság leterheltségétől függően – a keresetlevél beadásától számított 30-90 napon belül kerül sor.

Ha a bíróság a házasságot felbontja, a felbontást kimondó ítélet jogerőre emelkedésének a napján szűnik meg a házasság.

Közös megegyezés keretein belül az alábbi járulékos kérdésekben kell a feleknek egyezségre jutnia:

a közös gyermek tekintetében a szülői felügyelet gyakorlása

a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás,

a gyermektartásdíj fizetése

a házastársi tartás

a házastársi közös lakás használata.

Szülői felügyeleti jog

A szülői felügyelet magában foglalja a gondozás, a nevelés, a vagyonkezelés, törvényes képviselet, a gyámnevezés, valamint a gyámságból való kizárás jogát.

A szülők a felügyeletet közösen gyakorolják akkor is, ha már nem élnek együtt, és ellentétes tartalmú megállapodás nem történt. Egymással együttműködve kötelesek gyakorolni a szülői felügyeletet. A szülők jogai és kötelezettségei egyenlőek. A külön élő szülők a szülői felügyelettel kapcsolatos jogokat egymás közt megoszthatják, olyképpen is, hogy abban is megállapodhatnak, hogy a szülői felügyeletet teljes körűen csak az egyikük gyakorolja.

A szülői felügyeletben való döntés a szülők dolga. Ha a szülők között megállapodás nincs, akkor kérelemre, vagy a gyermek érdekében hivatalból a bíróság dönt arról, hogy a szülői felügyeletet melyik szülő gyakorolja.

A bíróság a gyermek feletti szülői felügyeleti jog gyakorlására azt a szülőt jogosítja fel, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődését biztosítottnak találja.

A bíróság ezekben az ügyekben mindig a kiskorú gyermek érdekére figyelemmel jár el. A bíróságnak a lehetséges összes körülményt meg kell vizsgálnia ahhoz, hogy a gyermek érdekének legjobban szolgáló döntést hozzon. A körülmények vizsgálatánál ki kell térnie a szülők egyénisége, életmódjuk, erkölcsi tulajdonságaik vizsgálatára, különös tekintettel, hogy alkalmasak-e gyermeknevelésre. Meg kell vizsgálni, hogy a gyermekhez való ragaszkodásuk őszinte-e. Ki kell terjedni a vizsgálatnak, hogy a gyerek milyen érzéseket táplál a szülők iránt, a gyerek kötődésére az egyes szülőkhöz. Kinél jobb, mely szülőnél jobb a gyermek iskoláztatási lehetősége, anyagi és lakáshelyzete, és általában hol biztosítható jobban a gyerek testi, értelmi és erkölcsi fejlődése. A bíróság igénybe veheti igazságügyi pszichológus szakértő véleményét, környezettanulmányt kérhet, bölcsőde, óvoda, iskola véleményét szerezheti be. A bíróság tanúkat hallgathat meg, köztük az új élettársat, barátokat, akár iskolatársakat is, hogy kellő alapossággal el tudja dönteni, melyik szülőnek biztosítson a gyermek felett kizárólagos szülői felügyeleti jogot.

Az ítélőképessége birtokában lévő gyermeknek biztosítani kell, hogy véleményét a gyermekelhelyezés során kifejthesse. A 14. életévét betöltött gyermek feletti szülői felügyeleti jog gyakorlására vonatkozó döntést a bíróság csak a gyermek beleegyezésével hozhatja meg, kivéve, ha a gyermek döntése fejlődését veszélyezteti. A bíróságnak mindkét szülőt meg kell hallgatnia az eljárásban. Ha a gyermek ő maga is kéri, a gyermeket meg kell hallgatni, de a bíróság a meghallgatást közvetlenül, vagy szakértő útján is foganatosíthatja. Valamint a szülők egyező nyilatkozattal is tájékoztathatják a bíróságot a gyermek álláspontjáról.

Amennyiben a bíróságnak több gyermek elhelyezéséről kell döntenie, csak indokolt esetben lehet a testvéreket egymástól különválasztani. Ha azonban csak valamelyik szülő tud kedvezőbb körülményeket biztosítani a gyerekeknek, a kedvezőbb körülményeket biztosítani tudó szülőnél kell elhelyezni a testvéreket. A testvérek különválasztása lehetséges, ha a testvérek már hosszabb ideje külön élnek, külön-külön szülőnél, tehát a gyermeket megosztva nevelik. Ezt az állapotot a bíróság jóváhagyhatja. A bíróság elfogadja, hogy a család szétválása gyakorlatilag megvalósult, ha ez a helyzet a gyermekek kívánságának is megfelel.

Kapcsolattartás 

A gyermeket nevelő szülő köteles a zavartalan kapcsolattartást a gyermekétől külön élő szülő és a gyermek között biztosítani. A külön élő szülő jogosult, és köteles a gyermekével kapcsolatot tartani.

A kapcsolattartás joga magában foglalja a gyermekkel való személyes találkozást, a gyermeknek a lakóhelyéről, vagy a tartózkodási helyéről rendszeresen, meghatározott időtartamra történő elvitelét, valamint az oktatási szünetek, több napos ünnepek időszakában való huzamos együttlétet, valamint kiterjed a telefonon, az interneten, tehát a személyes találkozás nélkül történő kapcsolat korlátozásmentes fenntartására is.

A kapcsolattartás joga kiterjed a gyermek meghatározott időtartamú külföldre vitelére is. Ez azt is jelenti, ha a gyermek valamely szülője külföldi államban tartózkodik, vagy külföldön dolgozik, joga van a gyereknek, és a gyerektől távol élő szülőnek is, hogy a gyermeket meghatározott időtartamra külföldre vigye, a saját lakókörnyezetébe vigye, és találkozhasson a távol élő szülő családjával.

A gyermek elvitelével felmerült kiadások a kapcsolattartásra jogosultat terhelik.

A kapcsolattartásról elsősorban a szülők megegyezésének van helye. Ha a szülők nem tudnak megegyezni, és bírósági eljárás nincs folyamatban, a gyámhatóság dönt. A gyámhatóság a döntése előtt az érdekelteket, és az ítélőképessége birtokában lévő gyermeket meghallgatja.

A kapcsolattartásról a bíróság vagy a gyámhatóság a gyermek korának, egészségi állapotának, életkörülményeinek, a szülők személyes körülményeinek, és a gyermek véleményének figyelembe vételével rendelkezik. A kapcsolattartásra vonatkozó határozatban rendelkeznie kell a kapcsolattartás gyakoriságáról, időtartamáról, folyamatos vagy időszakos voltáról, a gyermek átadásának és visszaadásának helyéről, idejéről és módjáról, a kapcsolattartás elmaradására vonatkozó értesítési kötelezettségéről, és az elmaradt kapcsolattartás pótlásáról.

Ha a kapcsolattartásról a bíróság döntött, a határozat megváltoztatását két éven belül lehet a bíróságtól kérni.

Ha a kapcsolattartást kellő indok nélkül akadályozza, vagy a szabályait megszegi, azt a személyt az általa okozott kár megtérítésére lehet kötelezni. A gyámhatóság kötelezi a kapcsolattartást kellő indok nélkül akadályozó személyt a másik fél igazolt költségeinek a viselésére.

Gyermektartásdíj

A gyermektartásdíj összege elsősorban a felek megállapodásától függ. Ha ez nem jár sikerrel, akkor a bíróság állapít meg egy megfelelő összegű tartásdíjat a gyermek számára. A bírósági eljárás során figyelembe vett szempontok a felek számára is egy zsinórmértéket jelenthet a megállapodásuk során.

Szempotnok:

-  a gyermek indokolt szükségleteit;

-  mindkét szülő jövedelmi viszonyait és vagyoni helyzetét;

-  a szülők háztartásában eltartott más – saját, mostoha vagy nevelt – gyermeket és azokat a gyermekeket, akikkel szemben a szülőket tartási kötelezettség terheli;

-  a gyermek saját jövedelmét; és

-  a gyermeknek és rá tekintettel az őt nevelő szülőnek juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat.

A tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének tizenöt-huszonöt százalékában kell meghatározni. Az átlagos jövedelem megállapításánál rendszerint a kötelezettnek a kereset megindítását megelőző egy évi összes jövedelmére figyelemmel kell lenni.

A kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igény a jövedelme 50%-át nem haladhatja meg. Ha a szülők két vagy több gyermek tartására kötelesek, a tartásdíjat úgy kell megállapítani, hogy egyik gyermek se kerüljön a másiknál kedvezőtlenebb helyzetbe, különösen akkor, ha nem egy háztartásban nevelkednek. A tartásdíjat határozott összegben kell meghatározni.

Házastársi közös lakás rendezése

A házastársi közös lakás, az a lakás, amelyben a házastársak, egyikük vagy mindkettőjük tulajdonjoga, haszonélvezeti joga vagy bérleti joga alapján együtt laknak. Ez azt jelenti, hogy csak az a lakás a házastársi közös lakás, amely nem más személy jogcíméhez kapcsolódik, tehát nem családtagok, albérlők, hanem más személy használati jogától függetlenül használnak. A járulékos jogcímen használt lakásra más szabályok vonatkoznak.

A törvény előírja, hogy a házastársak kiskorú gyermekének lakáshasználatát a házastársi közös lakásban kell biztosítani. A gyermek nagykorúságának elérése a lakáshasználati jogot önmagában nem szünteti meg, mert a szülők ezt követően is kötelesek gondoskodni a tovább tanuló, nagykorú gyermekük tartásáról. Ha a gyermek nem tanul tovább, akkor sem szűnik meg automatikusan a használati joga, mindaddig, amíg azt tőle a szülők meg nem vonják.

Ha az életközösség megszűnt, a házastársak egymásközti megállapodással rendezhetik a további lakáshasználatot. Ez a megállapodás nincs alakszerűséghez kötve, így írásban, szóban, és ráutaló magatartással (pl. az egyik házastárs önkéntes és a visszatérés szándéka nélküli elköltözésével) is létrejöhet.

Fentieknél részletesebb tájékoztatásért forduljon hozzám bizalommal honlapomon feltüntetett elérhetőségeim egyikén.